A teljes ipari termelési láncban a tárolótartályok az anyagtárolás alapvető eszközei. Osztályozásuk a média jellemzőinek, a működési feltételeknek és az alkalmazási forgatókönyveknek átfogó figyelembevételét igényli. A tudományos osztályozási rendszer nemcsak a pontos modellválasztást segíti elő, hanem egyértelmű útmutatást is ad a biztonságmenedzsmenthez és a technológiai korszerűsítésekhez, egy változatos igényeket lefedő ipari tárolóhálózat kiépítéséhez.
A tárolt közeg formája alapján a tárolótartályok folyadéktárolókra, gáztárolókra és hígtrágyatárolókra oszthatók. A folyadéktároló tartályok a legszélesebb körben használtak, amelyek kőolajat, finomított olajat, vegyi oldószereket stb. foglalnak magukban, és kulcsfontosságú ellenőrzést igényelnek a párolgási veszteség és a szivárgás kockázata felett. A gáztároló tartályokat sűrített vagy cseppfolyósított gázok (például földgáz és folyékony oxigén) tárolására tervezték, szigorú nyomásállósági és hőszigetelési követelményekkel. A hígtrágyatároló tartályok nagy-viszkozitású anyagokat, például iszapokat és iszapot szolgálnak ki, amelyek fokozott keverést és{5}}leülepedést gátló kialakítást igényelnek szerkezetükben.
Szerkezeti forma alapján a főbb besorolások közé tartoznak a függőleges hengeres tárolótartályok, a vízszintes tárolótartályok, a gömb alakú tárolótartályok és a szabálytalan alakú tárolótartályok. A függőleges hengeres tárolótartályok a hagyományos földi tárolók alappillérei a függőleges tér hatékony kihasználása miatt, és gyakran használják nagy{1}}kapacitású forgatókönyvekben (például olajraktárak). A vízszintes tárolótartályoknak alacsony a súlypontja és rugalmas a lábnyoma, és általában kis- és közepes méretű{3}}állomásokon vagy szállítójárművekben használják. A gömb alakú tárolótartályok ívelt felületeikkel, amelyek egyenletesen osztják el a feszültséget, pótolhatatlanok a nagynyomású gáztárolókban. A szabálytalan alakú tárolótartályokat (mint például a kúpos-alsó tartályok és a csepp alakú tartályok{8}}) speciális folyamatkövetelményekre tervezték, így optimalizálják a folyadékáramlást vagy megkönnyítik a tisztítást.
A nyomásérték alapján a tárolótartályok légköri nyomású tartályokra, alacsony-nyomású tartályokra és nagy-nyomású tartályokra oszthatók. Az atmoszférikus nyomású tartályok alkalmasak nyitott vagy enyhén pozitív nyomású forgatókönyvekre (például esővízgyűjtésre), egyszerű szerkezettel és alacsony költségekkel. Az alacsony-nyomású tartályokat (tervezési nyomás -0,5 kPa-tól 200 kPa-ig) többnyire vegyi intermedierek tárolására használják, és légtelenítő szelepeket igényelnek a belső és külső nyomáskülönbségek kiegyenlítéséhez. A nagynyomású tartályok (tervezési nyomás > 200 kPa) olyan energiahordozókra összpontosítanak, mint a cseppfolyósított földgáz és a hidrogén, így rendkívül magas követelményeket támasztanak az anyagszilárdsággal és a tömítési technológiával szemben.
Anyag szempontjából fém tárolótartályokra és nem{0}}fém tárolótartályokra oszthatók. A fém tárolótartályok elsősorban szénacélból, rozsdamentes acélból és alumíniumötvözetből készülnek. A szénacél kiváló költséghatékonyságot,{3}}a rozsdamentes acél kiváló korrózióállóságot, az alumíniumötvözetek pedig jelentős könnyű súlyelőnyöket kínálnak. A nem-fém tárolótartályok üvegszálat, műanyagot és betont tartalmaznak. Az üvegszál korrózióálló-és szigetelő, a műanyag tartályok alacsony koncentrációjú savak és lúgok tárolására
Ezenkívül a felhasználási forgatókönyvek alapján tovább oszthatók föld feletti, -föld alatti és félig-földalatti tárolótartályokra, amelyek mindegyike a különböző talajviszonyokhoz és biztonsági előírásokhoz igazítható. Az új energia- és környezetvédelmi iparágak fejlődésével az olyan feltörekvő területekre specializált tárolótartályok, mint a hidrogénenergia és a szén-dioxid-leválasztás, fokozatosan önálló kategóriákat alkotnak, és a tárolási technológiát a specializáció és a finomítás felé tereli.
A tárolótartályok besorolásának összetettsége tükrözi az ipari tárolási igények sokféleségét. Csak a különböző típusú tárolótartályok jellemzőinek és határainak mély megértésével érhető el az optimális egyensúly a biztonság, a gazdaságosság és a hatékonyság között.